A legjobb tanár - gyerekszáj

A legjobb tanár az, aki megengedi, hogy kimenjek a wc-re ha nagyon kell pisilnem. Meg az, aki nem ad leckét nyári szünetre. Nekem volt egy olyan tanárom aki nagyon rossz fej volt. Mindig kiabált velem és a többiekkel. Egy dolgot soha nem felejtek el. Kiközösitett amikor fejtetves voltam. Pedig csak annyit kellett volna mondania, hogy létszi Beni menj haza, és kérd meg apukádat, hogy vegyen szert, amivel megszünteted a problémádat. Helyette kiabált velem, és kiközösitett. Na mindegy már nem az a tanárom. Már 1 fokkal jobb fej az o.f-öm.

Az a legjobb tanár, aki szivesen tanitja az osztályát. A legjobb tanár, aki kihívja a kisgyereket a táblához, hogy ő irja le a megfejtést. Most ilyen az o.f.ünk. Néha jó kedve van, néha meg nem. Nekem ez a véleményem, de még az is jó tanár, aki elviszi néha meglepetés programra a gyerekeket (pl: könyvtár, szöcskevár). A felsősöket már csak esetleg múzeumba viszik el. Ez a baj. Szerintem örülnének a gyerekek annak, hogyha elvinnék őket a tanárok valamilyen programra. Én is örültem neki, ha a tanárok elvittek minket valahova. Általában jó helyre vittek minket. Szerintem az a legjobb tanár, aki a saját tantárgyát meg tudja szerettetni a diákokkal. Még azt is elviseljük néha, ha egy kicsit rossz kedvűek, mert ők is emberek. De szeretnénk, ha a bennünk rejlő árnyékos oldalunkat is elfogadnák. Mert nekünk is vannak rossz napjaink. Szerintem ez a jó tanár.

Benedek (12)

Még nagyobb fiúként azt is meg tudtam bocsátani

Szerencsére elég nehéz a legjobbat kiválasztanom, mivel több igazán jó tanárral is találkoztam iskolai pályafutásom alatt. Talán azokat a közös értékeket tudnám összegyűjteni, melyek mindannyiukban megtalálhatók voltak. Az is igaz, hogy alsó és felső tagozatban egy kicsit változott az erről alkotott elképzelésem, nem beszélve középiskolai, főiskolai elvárásaimról.
A legelső egy-két évben úgy emlékszem, leginkább olyan személyek jelenlétére vágytam, akik egy kicsit pótszülőként viselkedtek. Szükségem volt a tekintélyre, szükségem volt valakire, akire felnézhetek, aki bátorít, mert bizony elég rémisztő élmény volt ez az egész iskola dolog. Mindig egy név jut eszembe ebből az időszakból, Edit néni. Edit néni egy óriási néni volt, kisfiúként döbbenettel néztem fel rá, szimplán a megjelenésével tekintélyt parancsolt. Edit néni nagyon szigorú volt, nem tűrte a rosszalkodást, a padban a képregény nézegetést, csúnya beszédet. Mégis máig a legnagyobb szeretettel gondolok rá. Mert Edit néni ezek mellett IGAZSÁGOS volt. Igen, talán ez volt a legfontosabb. Ha rosszak voltunk, tudtuk, hogy büntetést fogunk kapni. Ha jók voltunk, tudtuk, hogy meg fog minket dicsérni. Soha nem tett különbséget két gyerek között, nem voltak „hülyegyerekek” és „jógyerekek”. És igen, talán ez a legmegbocsáthatatlanabb bűn, amit egy tanár elkövethet, a beskatulyázás. Engem persze egy idő után a „hülyegyerekek” közé sorolt a többi tanár, ami bizony – most érzem igazán – az egész életemre rányomta a bélyegét. Hogy Edit néni mit tanított, arra bizony alig emlékszem, talán írás-olvasást? Azt hiszem, inkább emberséget.
Nagyobb gyerekként már sokkal fontosabbá vált, hogy mit és hogyan tanítanak nekem. Volt egy nagyon rossz szokásom, csak azt voltam hajlandó megtanulni, ami érdekelt, és mindig ignoráltam az „unalmas” tantárgyakat. Hogy melyik tantárgy melyik csoportba került nem csak az érdeklődési körömtől függött, legalább annyi múlott az adott tanáron is. Mindig reál beállítottságú voltam, de volt olyan év, amikor matekból majdnem megbuktam, viszont történelemből szín ötös lettem. Még most is emlékszem rá, hogy a jó tanárok milyen tantárgyakat tanítottak nekem. Rózsika néni, matematika. Vilma néni, kémia. Rozgonyi tanár úr, történelem. Bennük továbbra is közös maradt a szigorúság, a tekintély és az igazságosság, de már az átadott tudásanyag is sokat nyomott a latban.
Még nagyobb fiúként azt is meg tudtam bocsátani, ha a tanár nem volt kellőképp tekintélyes, elég, ha megfogott a személyisége vagy az, amit és ahogy tanított. Természetesen ezek a tanárok ezt biztos nem érezhették, mert kamaszként sokszor a sírásba kergettük őket elviselhetetlen magatartásunkkal. Talán csak annyi jelzést kaphattak, hogy például a magyar érettségim ötösre sikerült, amire azóta is büszke vagyok. Ez azért is meglepő, mert év közben a legjobb jegyem is csak hármas volt. A tanárnő elsőre nem is merte megadni az ötöst, előbb konzultálnia kellett egy-két kollégájával. Jól esett megmutatni, hogy rossz skatulyába tettek bele.


H. G. 33 éves

A jó tanár nagyon ritka, én is csak egy ilyet ismerek

Egy jó tanár ismerje a diák erényit, és gyengéit egyaránt. Egy jó tanár az osztály összes tagjának beszéljen, és ha kell, akkor egy-egy gyereknek külön is. Tanítása legyen érthető, tömör és összefoglaló. Egy-egy témáról tágabban térjen ki, amelyek később még a diák előnyére válik.
A gyengébb tanulókkal külön is foglalkozzon korrepetálás keretében. Ha teheti, tegye érdekessé az órát, melyet a diákok majd szívesen fogadnak. A jó tanár próbálja fegyelmezni az osztályt, bár ez két esélyes. Osztályozása legyen igazságos, de ne túl engedékeny. A tanár értsen a gyerekek nyelvén és legyen beszélgetőpartnerük.
Legyen jó szervező és intézzen kirándulásokat az osztálynak. Képviselje az osztályt és álljon ki érte. Hallgassa meg a gyerekek véleményét. Mindig figyeljen a jó osztályközösségre.
Az ilyen tanár nagyon ritka, én is csak egy ilyet ismerek.
K. Z. 14 éves

Megszeretette velem a könyveket

Sajnos nem voltam elkényeztetve jó tanárokkal. Középiskolában egy olyan volt, akit kedveltem, de ő se volt meghatározó az életem folyására, inkább nagyon kedves volt, és szerettem a matematikát miatta, pedig előtte ez nem volt elmondható. Mégse jutott eszembe már évek óta, most is csak a téma miatt ugrott be Kati néni neve.
Általános iskolában viszont két tanár is volt, akikre mai napig jó szívvel gondolok. Az egyik felső tagozatban volt a magyar tanárom, Csilla néni. Neki köszönhetem, hogy olvasó ember lettem, és nem okoz problémát egy oldalnál hosszabb irományt legépelnem. Minden irodalomóra elején tartottunk egymásnak egy könyvajánlót, már aki az olvasó gyerekek táborát gyarapította. Azóta is szívesen olvasok mások által ajánlott könyveket, és szeretem meghallgatni mások véleményét egy könyvről. Mivel osztályfőnökünk egyáltalán nem foglalkozott velünk, nekünk pedig hiányzott valamilyen közösségi munka, az összetartozás érzése, Csilla néni megérezte ezt az igényünket. Segített kiadni egy újságot, amibe az osztálytársainkkal írtunk. Nagyon büszkék voltunk magunkra, ez volt az első olyan tevékenység életünkben, amit valóban önállóan, összefogva, csapatmunkaként végeztünk.
A másik tanár, aki hatással volt rám, és mai napig gyakran eszembe jut, az Miklós bácsi volt, a történelem, és magyar tanár, aki vándortáborba vitt minket. A mi osztályunkat nem tanította, de az a két hét, amit a Bükkben vele töltöttünk, hátizsákot cipelve, hegyre fel, hegyről legyalogolva igazi természetbarát túrázóvá tett.
Talán a fentiekből kiderül, hogy szerintem a jó tanár megszerettet a diákkal valami olyat, ami felnőtt korában is hasznos, amit akkor is magáénak tudhat, ha esetleg nem arra vitte a sors, amit az adott szaktanát oktatott. Nem lettem sem irodalmár, sem történész, de mai napig lázba hoz egy regény, elfelejtek leszállni a buszról, ha valami jót olvasok. A jó tanár nem csak beszél az értékekről, hanem meg is mutatja az életben a szépséget.
Elvárom egy tanártól, hogy mindig figyeljen oda a diákjára. Nem neki kell ellátnia a szülő feladatát, de nem is lehet egy gyereket számok alapján értékelni. Ha valaki kettest kap, az nem azt jelenti, hogy a diák elégséges. De ez igaz az ötösre is. A kitűnő tanuló nem feltétlenül kit ünő ember. Arra kéne törekedni, hogy mindenki a lehető legnagyobb sikereket érje el tanulmányai során, és ne kudarcok sora legyen az iskola.

B. E. 33 éves