Tanárok értékelése az AKG-ben

Azért van olyan iskola is, ahol értékelik a tanárokat, sőt hozzánk hasonlóan keresik is a legjobbat. Ilyen a AKG, melynek honlapján olvasahttuk ezt az írást. Szintén itt találtam Horn György mondását, miszerint, ha egy iskola nem ront, akkor az már jó.

A tanulók minden őket tanító tanárt értékelhettek 5 féle szempont szerint. Ezek a szempontok (a kérdőív kérdései) a következőek voltak:

A, Az órák légköre

B, A tanár rátermettsége

C, A tanár-diák kapcsolat

D, Értékelés, visszajelzés

E, Összkép

A tanulók patrónusaikat is 5 féle szempont szerint értékelhették:

A, A csibefoglalkozások légköre

B, A patrónus rátermettsége

C, A patrónus-diák kapcsolat

D, A patrónus elfogadottsága

E, Összkép

Mindegyik szempont esetében 1 és 7 közötti érdemjegyet adhattak a tanárnak. Az iskola tanárai a tanulócsoportok összesített adatait kapták meg, semmilyen lehetőségük nem volt egyes tanulók egyéni válaszait megismerni - erről a tanulók a kérdőív kitöltésekor tudtak.A tanulócsoportok által adott válaszok átlagai mellett a válaszok szórását is megismerhették. Ez a szám arról tájékoztat, hogy az adott válaszok mennyire szóródtak szét az összátlaghoz képest. Ha például egy csoportban az egyik szempontra a tanár 4-es átlagot kapott (ez a szám jelenti egyébként a középső értéket) és emellett a válaszok szórása 0 értékű (a lehetséges szórásértékek minimuma), az azt jelenti, hogy a csoportban minden tanuló a kérdésre egységesen 4-es értékelést adott. Ha ugyanitt a szórás értéke 3 (a lehetséges szórásértékek maximuma), az azt jelenti, hogy a csoportban ugyanannyi 1-es és 7-es értékelés született, más számot viszont senki sem írt. A magas szórásérték a csoport tanulóinak erősen eltérő véleményét tükrözi a tanárról (polarizált csoport), az alacsony szórásérték egységes véleményt jelez. Az 1,5 feletti szórásérték egyébként már egy kevéssé egységes álláspontot tükröz a tanár megítélésében. Ekkora szórásérték a válaszok 22%-ában szerepel. A legnagyobb szórásérték a csoportok közül 2,5.Az összesítésekben nem szerepelnek az iskola óraadó tanárai - ők általában csak 1-1 csoportot tanítanak, így nem igazán lehet összehasonlítani a 6-8 csoportot is tanító főállású tanárokkal az értékelésüket.

Az AKG nevelőtestülete az elmúlt évtizedben több alkalommal is próbálkozott a tanári munka tanulói visszajelzésének kialakításával, rendszeressé tételével. Ezek a próbálkozások rendre kudarcot vallottak. Az elmúlt év nyarán az AKG nevelőtestülete úgy döntött, hogy átveszi a Közgazdasági Politechnikumban már kipróbált rendszert, kiegészítve egy hasonló rendszerű patrónusi kérdőívvel. Szándékaink szerint az első ilyen próbálkozást a továbbiakban minden évben a tavaszi szünetet követően megismételjük.
A tanulói értékelés megkezdése előtt az alábbi célokat, feladatokat fogalmaztuk meg.
1. Szükség van arra, hogy a tanárok számszerűen is összegezhető formában találkozzanak tanítványaik véleményével munkájukról.2. Az értékelés elsősorban az egyes szaktanárnak szól, melyből tapasztalatokat szerezhet, s javíthatja munkájának gyengébb pontjait.3. Olyan értékelési rendszer megvalósítására kell törekedni, mely kellőképpen differenciált szempontokat alakít ki, s módot ad az érdemi tanulói véleményalkotásra.4. A tanulói értékelés fontos, de nem kizárólagos szempont a tanári munka megítélésére.5. A szaktanári és a patrónusi munka értékelését különválasztottuk.6. A szaktanári munka megítélésén túl a tantárgyak műveltségi területek helyzetének, eredményességének jelzésére is alkalmas a tanulói értékelés.7. A tanulói értékelés megírásakor az adott évfolyamon nem tanító tanár vesz részt, a kérdőívek kitöltése anonim.8. Az összegzést követően minden szaktanár megkapja az összes, magára vonatkozó adatot.9. Minden munkaközösség megkapja a teljes, rá vonatkozó adatbázist.10. Minden kisiskola megkapja a teljes, rá vonatkozó adatbázist.11. Az iskola közzéteszi mindenki számára hozzáférhetően (Internet, iskolaújság) az össziskolai átlagokat, szórásokat, a munkaközösségi átlagokat, szórásokat, a kisiskolai átlagokat, szórásokat, valamint az öt szempont alapján legjobb hat szaktanár és patrónus átlagát.12. A tanulói értékeléseket minden szaktanár önmaga elemzi, a szakmai tapasztalatokról minden munkaközösség és minden kisiskola részletes elemző megbeszélést tart. Az egyes szaktanár és patrónus önkorrekcióján túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a munkaközösségi belső értékelésnek és a kisiskolai megbeszélésnek.13. Az összesített értékelés átlagait, szórásait nem tekintjük abszolútnak, s elsősorban az idősorok lesznek jelentősek a továbbiakban (a sorban következő felmérések összevetése).
Az összegzést követően a nevelőtestület külön csoportot szervezett az eredmények értékelésére. Munkájuk összesítése, a tapasztalatok közzététele a nevelőtestület záró konferenciáján történik. Az alapos értékelést megelőzően néhány megállapítást fűzünk csupán a közzétett adatokhoz, segítségül a számsorokban való eligazodáshoz.
1. A tanulók véleménye általában jó a tanáraikról, de igen nagy a szórás. Az adott osztályzatok legnagyobb számban a magasabb 5-7 tartományban vannak, de elég nagy a szórás, legtöbbször 1,2 - 1,5 körül van.2. Az értékelés előkészítésével még sok a teendőnk, jól jelzi ezt, hogy főleg a 8-9. évfolyam kamaszainál voltak nagyon arányban erősen érzelemvezérelt, pillanatnyi hangulatnak alárendelt értékelések.3. A patrónusi munka megítélése lényegesen jobb, mint a szaktanárié.4. A szakképzésben részt vevő - egyébként lényegesen kisebb személyes figyelmet kapó tanulók - jobbnak ítélik a szaktanári munkát, mint az AKG alapképzésére járó gyerekek. Valószínűleg ebben szerepet játszik, hogy a szakképzésben részt vevők más iskolákban érettségiztek, s van összehasonlítási alapjuk.5. Meglepő, hogy a tantárgyak rangsorában szinte minden részelemben a leggyengébbek között van a testnevelés, bár ezzel összhangban van a szülők véleménye is.6. Az évfolyamok között a 12. évfolyamnak a legjobb a véleménye a szaktanári munkáról és a tizedikes illetve hetedikes évfolyamnak a legjobb a véleménye a patrónusokról. Tekintettel arra, hogy viszonylag egyenletes a korcsoportok közötti változás (növekedés, csökkenés), feltehető, hogy a 10. évfolyam patrónusi munkája összességében jobb, mint a többi évfolyamé. Ilyen szignifikáns eltérés nem tapasztalható a szaktanári munka megítélésében.7. A tantárgyak rangsorában az epochális, nagyobb csoportban dolgozó tárgyak megítélése általában gyengébb, mint a kisebb csoportban működőké.8. Külön ki kell emelni a 7-10. évfolyamos irodalmat, mert a szaktárgyi felsorolásnál (ezt külön nem tettük közzé) mindenütt az első három között található. Tekintettel arra, hogy a művészetismeret egyébként az utolsó helyeket foglalja el a munkaközösségek rangsorában, a másik két művészeti tárgy (rajz, ének-zene) megítélése lényegesen gyengébb (a tárgyak rangsorában az utolsók között találhatóak). Mindenképpen vizsgálni kell az okait, hiszen a művészeti képzés erősítése kiemelt célja a távlati fejlesztésnek is.9. Szignifikáns a különbség a szabadon választott és a kötelező tárgyak között. Az irodalom kivételével az első 6-7 tárgy között csak szabadon választható tárgyak találhatóak (elsők között szinte mindenütt a közgazdaságtan, a társadalomtudományi szabad választású tárgyak, valamint az alkotókörök szerepelnek).10. Sajnos az egyébként is alacsony tetszési indexű epochális tárgyak között is gyenge a természettudományok értékelése.11. Örömteli, hogy az első hatos listákon sok fiatal tanár szerepel, bár az nem jó jel, hogy viszonylag szűk a hatos listákon szereplő tanárok köre. Igaz, nagyon kicsi különbségekkel lehetett előrébb vagy hátrébb kerülni.
Ezek a megállapítások inkább benyomások, a részletes értékelés év végén várható. Néhány kérdés azonban már most felmerült, így például:
1. Hogyan készítsük elő az értékelést, hogy minél kisebb legyen a spontán, aktuális érzelmek szerepe?2. Hogyan reagáljanak tanárok az értékelés eredményeire?3. Milyen módon kezeljük a tanulói kritikát iskolai szinten?4. Legyen-e a több éven át tartó kritikának egzisztenciális folyománya?

Horn György

A tanárom a facebookon kémkedik utánunk

Az alábbi írás a Webisztánon jelent meg néhány napja. Elgondolkodtató!

"Vajon a tanárok megbüntethetik a diákokat a Facebookon folytatott tevékenységükért? A TimesOnline-on olvashatjuk, hogy néhány osztálytárs csoportot hozott létre a Facebookon, melyben az iskolai élményeikről beszélgetett (állítólag egyik vélemény sem volt kritikus az iskolával szemben).
A tanáraik azonban tudomást szereztek az esetről és álnéven beférkőztek a csoportba, majd ezután leszidták a tanulókat, hogy nyilvánosan kibeszélik az iskolát. Megtehetik ezt? Iskolán kívüli tevékenység miatt az iskolában hátrány érheti a diákokat? Az esetről a lapnak egy jogász azt nyilatkozta, hogy mivel a beállítástól függően az ilyen csoportok mindenki számára elérhetők, ha az ott elhangzottak rossz hírét keltik az iskolának, akkor a tanárnak joga van fellépni az ilyen tevékenyég ellen. "

Beférkőztek a csoportba... :-) Vicces.

Tovább...

A jó tanárnak van humorérzéke? Igen!

Csak azért teszem ide ezt a videót, mert az én középiskolai osztályfőnököm egy vicces egyenkalapot se vett fel az osztályképen, nehogy csorbuljon a tekintélye. Pedig, mint a videón is látszik, a tekintény nem egy kis jókedven múlik!

Texaco Benzin megkérdezte

Texaco Benzin a Nol blogon írja blogját. Ő is megkérdezte olvasóit, kit tartanak jó tanárnak. Pár hozzászólást bemásolok ide, a többit érdemes elovasni eredeti helyén.

"Nekem volt egy szuper művészettörténetet tanító tanárnőm! Ő nem csak az órai anyagot darálta le, hanem minden gyerekkel egyénileg foglalkozott. Elvit minket múzeumokba,könyvtárakba. Beszélgettünk utazásokról, ki hol járt, hová szeretne eljutni és miért. Az aktuális tananyag mellett tanított irodalmat és történelmet-játszva! Így kapcsolva össze -és megismerve- az összefüggéseket! Kedvence a reneszánsz volt. Főleg az Itáliai mesterek. Mivel én is nagy bolondja vagyok Olaszországnak, mi mindig ezt veséztük ki. Azt mondta, ha egyszer eljutok oda, biztos megcsókolom a földet. Hát azóta nagyon sokszor voltam már-de nem elégszer! Igaz a földet nem csókoltam meg, de erre a drága tanárnőre ma is hálás szívvel gondolok! Nagyon sokat köszönhetek NEKI! -Sajnos már csak az égből figyel és irányit, ha kimegyek!_ "

" "A gyerekek persze állandóan el akartak téríteni a hagyományos angolóra menetétől, de kiismertem a trükkjeiket. Továbbra is meséltem nekik, de megtanultam, hogyan kapcsoljam sajátomat a bathi asszony meséjéhez, Tom Sawyeréhoz, Holden Caulfieldéhez, Rómeóéhoz, vagy a reinkarnációjához a West Side Storyban. Az angoltanárt úgyis mindig arra inti: Csak arról mesékj, ami releváns. Lassan megtaláltam a saját hangomat, saját tanítási stílusomat. Megtanultam kellemesen érezni magam az osztályban.""A STuyvesantban (gimnázium USA)már nem kellett hangoskodókkal, verekedőkkel foglalkoznom. Nincs több nyafogás lökdösődés miatt, nem röpködnek a levegőben szendvicsek. És nekem sincs ürügyem arra, hogy ne tanítsak. Ha a tanár nem teljesít, elveszíti a gyerekek megbecsülését. Az időigényes, de értelmetlen feladatot sértésnek veszik. Azonnal felismerik a mellébeszélést meg az időhúzást. ...Szembe kell nézni a diákok sokéves tapasztalatával és közös igazságával, és ha a tanár ragaszkodik hozzá, hogy tanári álarc mögé bújik, elveszti kapcsolatát a gyerekekkel. Lehet, hogy a diákok hazudnak egymásnak és a külvilágnak, de a tanártól akkor is őszinteséget várnak el." Nem álltam meg, hogy ne idézzek egy jó kis könyvből F. McCourt: A tanáremberAz én jó tanáraim (néhány) ilyen volt. Nem is annyira arra emlékszem, hogy mit tanított, hanem arra, hogy hogyan, nem a tényadatokra, hanem a szemléletre. És persze a velünk, diákokkal való kapcsolatára. "

Cserke mondja

CSERKE gondolatai a jó tanárról blogjában láttak napvilágot. Érdemes átolvasni a hozzászólásokat is.

Ez volna itt a kérdés. Hogy ki a jó tanár?

Az, aki vasszigorral belédveri, amit tudnod kell, kínodban tekeregsz az óráin, mert reszketsz tőle, annyira smirgli, de évek múlva már szinte hálás vagy neki, mert arra még akkor is emlékszel, amit nagy parázások közepette százszor gyakoroltál.

Az-e a jó tanár, aki lazán veszi a tekintély-dolgot, egyenrangúnak érzed magad vele, nem üvölt az arcodba, ha már végképp nem tudja a kamaszmentalitást kezelni, hanem mondjuk minden órán időt szakít rá és felolvas valami jó könyvből. Nem azért, hogy tutira felvegyenek az egyetemre, hanem azért, mert azt a könyvet muszáj ismerned, neadjisten megszeresd az olvasást.

Vagy az lenne, aki fensőbbségesen, darabra kezeli a rábízott egyedeket, kérdezni nem lehet, mert "olvasd el a könyvben, most mondtam el!", de van szülő, akinek ez tetszik, mert olyan jó szigorú, nincs dumálás az órán!

Talán az, akinél fizikaórán nincs kecmec, fegyelem, odafigyelés van, és a napló lassú, súlyos lapozgatása, felelés előtt? És aztán elmész az általa rendszeresen szervezett kirándulásokra és mi van? Kiderül, hogy pazar a humora, nem utálja a kölkeket egy kicsit sem és miután késő este értek haza, mert jól eltévedtetek, másnap órán azt mondja, hogy aki tegnap későn ért haza, az ma nem felel.

Sokan-sokfélék vagyunk.
De egy biztos, tanárnak csak annak volna szabad lennie, aki erre született. Aki a gyerekben egy önálló lényt, egyéniséget és nem munkadarabot lát, hanem tiszteli a rábízottban az embert. Akkor is, ha az még gyerek.

Aki mondjuk harmadikban szőkenős vicceket mesél, az ne legyen tanító, jó?
Meg az sem legyen, aki megpróbál bűntudatot kelteni abban a gyerekben, aki rá van bízva, és akinek eltört az ujja szünetben, mert egy másik felgáncsolta, azzal, hogy "mert te mindig szaladgálsz"! És hagyja a bőgő gyereket egész nap szenvedni, pedig akár a telefonért is nyúlhatna, hogy szóljon a szüleinek.
Ez a tanítónéni 2007 pedagógusa lett a saját iskolájában. És ez a tanítónéni hozta több gyerek szülőjére a frászt, mert szerinte a gyereknek számolási-olvasási-ilyenolyan baja van.
Aztán szakemberhez kerülve valahogy mindegyikről kiderült, hogy nekik semmi bajuk.
Már csak azt szeretném tudni, ki szavazta meg neki azt a kis elismerést.

De olyan mindenképp legyen tanár-tanító, mint a Királytanítónéni, aki soksok év és sokszáz gyerek után is megismer, és anyánk helyett anyánk volt elsőben és tündéri türelemmel bírt, nem sürgetett senkit, nála senki nem volt hülye, meglátta, ha valaki szomorú, mindenkire odafigyelt és mindenkihez volt egy kedves szava.
És ennek dacára mégis mindent megtanultunk év végére, amit meg kellett, nahát, de érdekes!
Igaz, utána 7 éven keresztül, hát, hogy is mondjam, nem volt annyira jó, de nekem volt legalább egy.
A gyerekemnek még nem jutott ilyen, ez sokkal jobban szomorít, mint a saját akkori bajom.