Texaco Benzin a Nol blogon írja blogját. Ő is megkérdezte olvasóit, kit tartanak jó tanárnak. Pár hozzászólást bemásolok ide, a többit érdemes elovasni eredeti helyén.
"Nekem volt egy szuper művészettörténetet tanító tanárnőm! Ő nem csak az órai anyagot darálta le, hanem minden gyerekkel egyénileg foglalkozott. Elvit minket múzeumokba,könyvtárakba. Beszélgettünk utazásokról, ki hol járt, hová szeretne eljutni és miért. Az aktuális tananyag mellett tanított irodalmat és történelmet-játszva! Így kapcsolva össze -és megismerve- az összefüggéseket! Kedvence a reneszánsz volt. Főleg az Itáliai mesterek. Mivel én is nagy bolondja vagyok Olaszországnak, mi mindig ezt veséztük ki. Azt mondta, ha egyszer eljutok oda, biztos megcsókolom a földet. Hát azóta nagyon sokszor voltam már-de nem elégszer! Igaz a földet nem csókoltam meg, de erre a drága tanárnőre ma is hálás szívvel gondolok! Nagyon sokat köszönhetek NEKI! -Sajnos már csak az égből figyel és irányit, ha kimegyek!_ "
" "A gyerekek persze állandóan el akartak téríteni a hagyományos angolóra menetétől, de kiismertem a trükkjeiket. Továbbra is meséltem nekik, de megtanultam, hogyan kapcsoljam sajátomat a bathi asszony meséjéhez, Tom Sawyeréhoz, Holden Caulfieldéhez, Rómeóéhoz, vagy a reinkarnációjához a West Side Storyban. Az angoltanárt úgyis mindig arra inti: Csak arról mesékj, ami releváns. Lassan megtaláltam a saját hangomat, saját tanítási stílusomat. Megtanultam kellemesen érezni magam az osztályban.""A STuyvesantban (gimnázium USA)már nem kellett hangoskodókkal, verekedőkkel foglalkoznom. Nincs több nyafogás lökdösődés miatt, nem röpködnek a levegőben szendvicsek. És nekem sincs ürügyem arra, hogy ne tanítsak. Ha a tanár nem teljesít, elveszíti a gyerekek megbecsülését. Az időigényes, de értelmetlen feladatot sértésnek veszik. Azonnal felismerik a mellébeszélést meg az időhúzást. ...Szembe kell nézni a diákok sokéves tapasztalatával és közös igazságával, és ha a tanár ragaszkodik hozzá, hogy tanári álarc mögé bújik, elveszti kapcsolatát a gyerekekkel. Lehet, hogy a diákok hazudnak egymásnak és a külvilágnak, de a tanártól akkor is őszinteséget várnak el." Nem álltam meg, hogy ne idézzek egy jó kis könyvből F. McCourt: A tanáremberAz én jó tanáraim (néhány) ilyen volt. Nem is annyira arra emlékszem, hogy mit tanított, hanem arra, hogy hogyan, nem a tényadatokra, hanem a szemléletre. És persze a velünk, diákokkal való kapcsolatára. "
2 megjegyzés:
Kösz! Gondoltam rá én is!:)))
Doremido hozzászólása a blogomban (Texaco Benzin):
doremido
2008-03-05 00:20:56
Nekem szerencsém volt. Több tanáromra is - akik sajnos azóta már nem élnek - nagy hálával gondolok. Ők mind vagy ezért, vagy azért, mély nyomokat hagytak bennem. Van aki megszerettette velem-velünk a tantárgyat (ez pl. a matek volt), és imádtuk, ha jött az óra, mindenki lázba jött, és olyan aktívak voltunk, mintha a legizgalmasabb társasjátékról lett volna szó. Mindenki tudta az anyagot. Azóta is jó barátságban vagyok a számokkal, pedig amúgy egészen mással foglalkozom.
Aztán volt olyan tanárom, akitől egy életre megtanultam, hogy az sosem csorbítja a tekintélyt, ha valaki nyíltan fel meri vállalni a saját tévedését. Sőt! Ettől lett ő is sokkal több!
Akire mégis úgy emlékszem, hogy tőle tanultam a legtöbbet, ő nem tett mást, mint remekül kérdezett. Nagyon belelátott az ember fejébe-lelkébe, tudta, hogy mi hiányzik. Kérdésein keresztül tanított meg gondolkodni.
Szerintem jó tanár az, aki szenvedélyesen szereti azt, amit tanít, de azt is, akinek tanítja. Egyszerűen odaadóan képes a másikra figyelni, és szándékában áll maximálisan átadni azt az ismeretet, ami benne van.
Megjegyzés küldése