A PROBLÉMA

A XXI-ik század globális problémája, hogy a jelenlegi oktatási rendszer elavult. A tanári hivatás alacsony presztizsű, nincs megbecsülve sem társadalmilag, sem anyagilag, ezért nem feltétlenül a legalkalmasabb emberek mennek el tanárnak.
Nem boldog, kiegyensúlyozott felnőttek kerülnek ki a mai iskolarendszerből. Nem világos számukra, hogy mi a saját útjuk. Nem a semmiben lebegve kell sikeressé válniuk, hanem azon az úton, amin járni szeretnének.
A mai oktatási rendszer információt ad át, nem pedig rendszerezni tanít meg azt. Nincs felkészülve a gyerekek nevelésére. Büntetés alapú, nem motivál. A hibázás bűn, nem pedig a tanulás alapja.
Nincs objektív információ az oktatási rendszer résztvevőiről. Nincs egészséges együttműködés az iskola és a szülő között. A kommunikácio egyoldalú (iskola-szülő irányú). A tárgyalásos problémakezelés ismeretlen számukra. Sem a szülő, sem a gyerek nem partner, nem ügyfél, az oktatási rendszer régimodi hivatalként viselkedik. Nincs igazi, hiteles visszajelzés a gyerekről.
A szülőket a gyerekekkel szembeni retorzióktól való félelem vezérli, ezért a fenti problémákkal kapcsolatban nem hallatja senki a szavát. Éppen ezért a tanárok sem kapnak mérhető és érdemi visszajelzést munkájukról.Az iskolák, a tanárok, de még a szülők között sincs tapasztalatcsere, információ áramlás. A jó tanárok el vannak nyomva a rossz többség által. Az egyéniséget ugyanúgy semmibe veszik, mint a diákok között.
Nincs fontosabb annál, mint hogy gyermekeinket jó pedagógusok oktassák, segítsenek felnevelni. Ezzel az oktatási rendszerrel azonban egyik fél sem elégedett. Az egyértelmű vesztes pedig az önbizalomhiányban felnövő gyermek.