A XXI-ik század globális problémája, hogy a jelenlegi oktatási rendszer elavult. A tanári hivatás alacsony presztizsű, nincs megbecsülve sem társadalmilag, sem anyagilag, ezért nem feltétlenül a legalkalmasabb emberek mennek el tanárnak.
Nem boldog, kiegyensúlyozott felnőttek kerülnek ki a mai iskolarendszerből. Nem világos számukra, hogy mi a saját útjuk. Nem a semmiben lebegve kell sikeressé válniuk, hanem azon az úton, amin járni szeretnének.
A mai oktatási rendszer információt ad át, nem pedig rendszerezni tanít meg azt. Nincs felkészülve a gyerekek nevelésére. Büntetés alapú, nem motivál. A hibázás bűn, nem pedig a tanulás alapja.
Nincs objektív információ az oktatási rendszer résztvevőiről. Nincs egészséges együttműködés az iskola és a szülő között. A kommunikácio egyoldalú (iskola-szülő irányú). A tárgyalásos problémakezelés ismeretlen számukra. Sem a szülő, sem a gyerek nem partner, nem ügyfél, az oktatási rendszer régimodi hivatalként viselkedik. Nincs igazi, hiteles visszajelzés a gyerekről.
A szülőket a gyerekekkel szembeni retorzióktól való félelem vezérli, ezért a fenti problémákkal kapcsolatban nem hallatja senki a szavát. Éppen ezért a tanárok sem kapnak mérhető és érdemi visszajelzést munkájukról.Az iskolák, a tanárok, de még a szülők között sincs tapasztalatcsere, információ áramlás. A jó tanárok el vannak nyomva a rossz többség által. Az egyéniséget ugyanúgy semmibe veszik, mint a diákok között.
Nincs fontosabb annál, mint hogy gyermekeinket jó pedagógusok oktassák, segítsenek felnevelni. Ezzel az oktatási rendszerrel azonban egyik fél sem elégedett. Az egyértelmű vesztes pedig az önbizalomhiányban felnövő gyermek.
Nem boldog, kiegyensúlyozott felnőttek kerülnek ki a mai iskolarendszerből. Nem világos számukra, hogy mi a saját útjuk. Nem a semmiben lebegve kell sikeressé válniuk, hanem azon az úton, amin járni szeretnének.
A mai oktatási rendszer információt ad át, nem pedig rendszerezni tanít meg azt. Nincs felkészülve a gyerekek nevelésére. Büntetés alapú, nem motivál. A hibázás bűn, nem pedig a tanulás alapja.
Nincs objektív információ az oktatási rendszer résztvevőiről. Nincs egészséges együttműködés az iskola és a szülő között. A kommunikácio egyoldalú (iskola-szülő irányú). A tárgyalásos problémakezelés ismeretlen számukra. Sem a szülő, sem a gyerek nem partner, nem ügyfél, az oktatási rendszer régimodi hivatalként viselkedik. Nincs igazi, hiteles visszajelzés a gyerekről.
A szülőket a gyerekekkel szembeni retorzióktól való félelem vezérli, ezért a fenti problémákkal kapcsolatban nem hallatja senki a szavát. Éppen ezért a tanárok sem kapnak mérhető és érdemi visszajelzést munkájukról.Az iskolák, a tanárok, de még a szülők között sincs tapasztalatcsere, információ áramlás. A jó tanárok el vannak nyomva a rossz többség által. Az egyéniséget ugyanúgy semmibe veszik, mint a diákok között.
Nincs fontosabb annál, mint hogy gyermekeinket jó pedagógusok oktassák, segítsenek felnevelni. Ezzel az oktatási rendszerrel azonban egyik fél sem elégedett. Az egyértelmű vesztes pedig az önbizalomhiányban felnövő gyermek.
5 megjegyzés:
http://www.nol.hu/cikk/484403/
Olvassátok el! - Texaco Benzin (elfelejtettem a jelszavam)
http://www.nol.hu/cikk/479576/
Ezt is! Érdekes! - TB
köszönjük!
Mindd a két cikk fantasztikus, olyan, mintha egy komment lenne ide. Az elsőtől fel is ment a vérnyomásom rendesen. :-(
A második pedig válasz a problémára. Ha jól megfizetnék a tanárokat, akkor a megfelelő emberek kerülnének a pályára. Mindenki jól járna.
Eszter! Mikor alszol? :))
Kérdezi: TB.
Ó, ez nem az én írásom.
De minden szavával egyet értek.
És egy kicsit én is benne vagyok.
:-)
Megjegyzés küldése